A Gödöllői-dombságban, Szada település határában ered a Rákos-patak. Gödöllő városában az egyik mellékágával a Fiók-Rákos-patakkal ömlik össze. Isaszegen és Pécelen áthaladva lép be Budapest területére, a XVII kerületben. Majd a X., XIV. és a XIII. kerületen átcsobogva, ömlik a Dunába. Több kisebb ér is táplálja újta közben.
Története
A forrástól a Dunáig 44 km hosszú, és átlagban 1–3 méter széles. A Duna leghosszabb balparti mellékvize.
A patak a nevét a régen benne élő rákokról kapta. Sajnos manapság már nemhogy rákot, de egyéb vízi élőlényt is alig találni benne. Középkori leírásokból megtudhatjuk, hogy az említett rákok a patak forrásánál éltek. Az Isaszeg, Pécel, Csaba közti szakaszon több halastó működött, ami a malmokra hajtott vizet duzzasztotta, majd Csaba és Keresztúr között egy mocsaras területet táplált vizével. Ezek a mocsaras területek nem kedveztek a rákoknak, de az írások megemlítik, hogy angolnában és egyéb halban bővelkedtek.
Régebben több vízimalmot is hajtottak erejével, Isaszegen, Pécelen, Csabán, és Keresztúron. Ennek első írásos említése egy 14. századi oklevélben van.
Térkép:
|
| Típus: |
egyéb |
| Név: |
Rákos-patak |
| Szélesség (lat): |
N 47° 29,0890' |
| Hosszúság (lon): |
E 19° 15,8250' |
| Magasság: |
155 m |
| Település: |
Budapest
|
| Megye: |
Budapest |
|
|
|
|
|
|
| ponttípus szerinted |
Vízfolyás |
A pont egy kidőlt fára mutat. Eredetileg ide egy ládát szerettem volna rejteni, de a moderátorok több budapesti ládát nem hajlandóak engedni. Így POI-t csináltam a helyről. Az alábbiakban a Rákos-patakról olvashattok. Ha kimentek a helyszínre vigyázzatok, mert sok lefedetlen kábelakna van a patakparton.
Akinek még van ideje és szeretne repülőket nézni, sétáljon el a GCLHBP ládához is. Másik ládám a GCRAKA.
A Rákos-patak
Bél Mátyás szerint a szarmata összejövetel, gyülekezés szóból ered a Rákos-patak neve. Véleménye szerint a magyarok a szarmatáktól tanulták el a nyílttéri gyűlések tartásának szokását, meg is említ egy szláv mondást, mint fő bizonyítékot. "Po Rákossi mandri Páni", azaz "Későn ti. országgyűlés után jön meg az urak esze". A patak neve azonban a tudományos megfogalmazás szerint a magyar rákokban bővelkedő melléknév és vízfolyás összetételéből keletkezett.
A Rákos-patak a Duna leghosszabb, bal parti mellékvize a magyarországi szakaszon., a maga 44 kilométeres hosszúságával. Forráshelye Szadától délre, Gödöllőtől északra található. Földrajzi tanulmányokban a következők olvashatók: Péterfi Erzsébet szerint nem messze Gödöllőtől két ágban ered. Pécsi Márton szerint a patak forrása Gödöllőtől északra, a 345 méter magas Margita-hegy aljában található. Pontosan azért nehéz megállapítani, mely település területén van az eredet, mert már a középkortól kezdve rendszeres pereskedések, hatalmaskodások zajlottak Szada és Gödöllő határának ügyében.
A Rákos-patak vidéke a középkorban
A patak nevének első említése 1061-ből származik, mikor Ottó Somogyi ispán a zselicszenjakabi apátság alapítólevelében felsorolta a monostor birtokait. A patak rengeteg malmot hajtott. Igaz, hogy lassú folyású, de gátak segítségével zúdították a malmokra a vizet. 1347-ből van adat Pécelen, a Rákos-patak által hajtott ún. alsómalomról és seregély fogó helyről is. Ha szó esik alsómalomról, akkor feltételezhetjük egy felsőmalom létét is.
1277 és 1540 között Rákosmezején több országgyűlést is tartottak, ami valahol a patak partján terült el. A rákosi rétek is nagy jelentőségűek, hiszen a terület kaszálásra, legeltetésre és az állatok itatására is kiválóan alkalmas volt. A pesti törökök a patak mindkét felén kaszáltak szénát a lovaik számára és ők is voltak a vidék tulajdonosai. Nemcsak a törökök, hanem a környező falvak magyar lakosai is jártak a rákosi rétekre legeltetni, marhákat itatni, igaz ehhez külön engedélyt kellett kérni a töröktől. A törökkorból adatunk van egy Rákoscsabán működő malomról is. Itt egy háromkerekű vízimalmot hajtott a Rákos. A Rákoskeresztúr melletti pusztákat is javadalombirtokból kincstári birtokká alakították és egy-egy török főtiszt bérbe vette és önálló gazdálkodásba fogott.
A Rákos-patak szabályozása
A Rákos-patakon, a pesti határban levő szakaszán, a XVIII. Században történtek az első szabályozási munkálatok, lecsapolások, felmérések. Az Ördög-malomtól délre eső terület (mai Váci út környéke) azonban további szabályozásra szorult. Balla Antal Pest megyei mérnök javaslata szerint a meder kiszélesítésével, valamint egy nagyobb csatorna építésének segítségével gondolta a mocsarak vizét a Dunába vezetni. Ezzel egyidejűleg már zajlottak a töltésépítési munkálatok is.
Rákoscsabának és Rákoskeresztúrnak a patak áradásakor egyre több gondot, sok kárt okozott a víz, ezért itt is szükségessé vált valamilyen szabályozás. A Rákos-patakkal kapcsolatban még egy grandiózus terv létezett a XX. század elején. A rákosi hajózható csatorna terve már Szemere Bertalan elképzelései között is szerepelt. A terv azonban csak terv maradt, így a szabályozás is későbbi időre halasztódott.
1918-ban a főváros 6 millió korona kölcsön felvételéből a patakot szabályozták volna, de a háborús összeomlás elsodorta magával az építkezéseket. Végül 1925-ben fogtak hozzá a patak 3 kilométeres, pesti szakaszának a rendezéséhez és mintegy öt évig tartott. A munka során új medret ástak, amit betonlapokkal raktak ki. A legnagyobb technikai bravúrra akkor volt szükség, amikor a Rákosrendező pályaudvar alatt vezették át a patakot. A fővárosi szakasz teljes kiépítése 1941 nyarán indult meg.
Élővilág
A patak útját ingovány és mocsár szegélyezi, így élővilága igencsak gazdag. A patak szabályozásakor sajnos ezen mocsarak jelentős részét is lecsapolták. A patak vizében nagy számban találhatóak meg különböző hínárfajok. A patak Pest megyei szakaszát több helyen nádas kíséri. Az ingoványos területeken megfigyelhetünk tőzegmohás lápot is. Ártéri fák például a fűz, az éger, a nyár, a tölgy, a kőris, a szil és a gyertyán.
Madarak közül megtalálhatók a rendszeresen itt áttelelő hegyi billegetők. Egészen szeptember elejétől március végéig itt tanyáznak, elsősorban fiatal madarak. A patak azért is fontos még, mert télen nem fagy be, nyáron se szárad ki, és így egész évben ivási és fürdési lehetőséget biztosít számtalan madár részére. A füsti- és molnárfecskék egész nyáron ide járnak vízért. A mederben fészkel tőkés és barázdabillegető is. Jóformán egész évben megfigyelhető a pockokra vadászó vörös vércse, és rendszeres őszi-téli vendég a karvaly. Vonuláskor légykapóktól, füzikéktől és poszátáktól nyüzsögnek a bokrok. Megfigyelhető még gatyás ölyv, kabasólyom, erdei szalonka, jégmadár, havasi pityer, hegyi billegető, kerti rozsdafarkú, cigánycsuk, rozsdás csuk, nádi sármány.
Érdekes nyomon követni, hogy a főváros terjeszkedésével, az emberek külvárosokba költözésével - elsősorban az állandó kiöntések és a kibocsátott kellemetlen szag révén - miként vált egyre akutabb problémává a Rákos-patak. Összességében elmondható, hogy a Rákos mellett élő emberek lehetőség szerint megpróbálták kihasználni a patak adta előnyöket és igyekeztek a rajta végzett munkálatokkal (lecsapolás, medertisztogatás, iszapkiemelés) annak környezetét minél elfogadhatóbbá, szebbé tenni.
Forrás
Oross András: A Rákos-patak és vízgyűjtő területének történeti földrajzi vázlata
| |
A 18. században a Pest határában lévő mocsarakat lecsapolták, és a patakot szabályozták.
Pest város vezetése a 19. század elején elhatározta, hogy a Rákos–patak vizével fogják táplálni az akkor posványos és kellemetlen szagú Városligeti-tavat. A tervet 1896-os millenniumi kiállításra el is készítették.
A vízgyűjtő áttekintő térképe
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
